Hétvége és Valentin nap! Ez elegendő ok, egy kis reggeli, lustálkodásra! Gondolom én, de rengeteg hó esett az éjjel, el kell lapátolni. A kedves, E.-nek fogom nevezni, még alszik. Jó félóra reggeli torna, a szitáló hóesésben, a garázsból magamhoz veszem a tegnap vett rózsát, és be megyek a lakásba. Ledobom a hótapasóm, és benyitok a hálószobába. Álmosan nyújtózkodik, kócosan mosolyog. Visszavigyorgok, és megnyugtatom, hogy azonnal kapja a kávét. A kávé mellé a tárcára teszem a rózsát, mely elég tűrhetően nézki… Mikor bemegyek törökülésben, ül az ágyon. Csak egy szál pólóban szokott aludni, a félhomályban inkább csak sejtem, mint látom ölét. Leteszem a tálcát. Megcsókol, és a virág szirmaival megsimogatja arcom. – Én is szeretlek, édes! Merre voltál? – Elmondom hogy mekkora hó esett, és milyen keményen lapátoltam. – Hangja még rekedtes, álomittas. – Gyere, bújj, vissza, hátha tudok segíteni fáradt testeden! – Gyorsan ledobálom ruháimat, és hanyatt vetem magam az ágyon. Megsimogatja ernyedt péniszem. – Pisilek és itt is, vagyok! – Valami nyomja a derekam, a kék törülköző, amibe szex után szoktunk törülközni. Megszagolom. Farkam mocorogni kezd, segítek neki, makkomról lassan hátra húzom a bőrt. Halk nevetés. E. visszatért. – Le fogod azt is írni a blogodba, hogy egy ragacsos törülköző fel izgat? Inkább azt írd le amit most fogok csinálni. Te meg sem mozdulhatsz, jó? – Bólintok, és elengedem merevedő farkam, tudom jó kezekbe, kerül! Számra tapasztja száját, és miközben mellbimbóimat birizgálja, szabályosan szopni kezdi a nyelvem. Kezével combomat simogatja, felső testem nyalogatja. Csodálatos érzés! Tenyerébe duzzadt tojásaimat, és finoman morzsolgatni kezdi őket… Nedves szája lassan farkamra csúszik, majd kiengedi. Két ujjával összenyomja makkomat, és a megnyíló kicsi nyílást kezdi nyalogatni. Csak a lihegésem hallatszik. Legszívesebben tövig verném nedves testébe, de nem mozdulhatok… Mozdul helyettem ő, Mélyen szájába vesz, és szopni kezd. Kényelmesen, rá érősen teszi. Érzem, hogy nem bírom már sokáig, csípőmet megemelve próbálok egyre mélyebben a szájába hatolni. Most nem mozgatja a fejét, hagyja, hogy a nekem legjobb ütemben dugjam a száját. Mindketten felnyögünk, mikor elélvezek. Mikor feleszmélek, látom, hogy arcát simogatja lucskos makkommal. Rám nevet. – Boldog Valentin napot, édes!
Azt hiszem, ez a nap csodásan indult, most ebéd után, írom ezeket a sorokat, E. pedig meg kért, hogy fűzzem hozzá az ő üzenetét is. Megteszem.
„Mindenkinek, nedves Valentin napot!”
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
